Samantha who? és Bridget Jones
Na! Mivel kellőképpen elvesztette az érdeklődést ez az oldal, elkezdhetek útra ömlengeni az érzésekről álmokról és minden olyan dologról, ami a fejemben előfordul.
Kicsit Samantha who? és Bridget Jones naplója hatású, mert úgy érzem magamban beszélek és olyan kérdéseket teszek fel, amikre nem várok választ és olyan konklúziókat vonok le, amelyek már a megírás előtt megszülettek. Remek! Egyenlőre nem őrültem meg, bár aminap eszembejutott, hogy akár egész könnyen produkálhatok ilyen tüneteket.
Vettem vodkát majd narancslevet, felrázva nem keverve összeelegyítettem őket és duplánlátós képességekkel álomra szenderültem.
Hogy az álmomban mi született meg és mi nem, jobb, ha most azt nem vetem monitorra.
Egy hete jó nagyot estem. Reggel 7, pár „koránkelősietekdolgoznimertmegkellélnemvalamiből”(és milyen igaza van) -ember lézeng az utcán, én pedig jégen kelek át. Elzuhantam és oly szerencsétlenül estem, hogy pár percre a járdán is maradtam potyogó könnyeimmel. Sajnálni nem kell mert ”Fooord már újra tudok jáárnii”! Nos maradandóan csak annyit sérültem még kb.két hétre, hogy képtelen leszek guggolni. Sebaj, mert abban a pózban ritkán megyek dolgozni.
Hogy szeretnék-e autót? Hahahhahahahahhaaha. Hogy hogyan jön ez ide? Mittudomén! Néha szeretnék autót, hogy elkerüljem a szembeköhögéseket a villamoson, a rámcsorgatott takonycsimbókokat, és a tüsszentések lágy szellőjét ne kelljen letüdőzni. Nem is beszélve a tömegnyomorról aminek csupán annyi előnye van, hogy a kapaszkodáshoz nem kell szétszakadnia a kabátújjamnak, hiszen nem is kell kapaszkodni.
Míg autóval bár nyogodtabb körülmények között mehetnék dolgozni, a havirészlet és a benzinpénz, majd a parkolási összegek igencsak megcsapolnák a fizetésemet, mely azonnal mínusz irányba fordulna.
Nos akkor újra itt és aki nem rest, olvassa!
